Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Beszámoló a gyülekezeti csendesdélutánról

Bonyhád, 2011. március 13. Csendes délután

Dél-Tolnai Lelkészkör (Méliusz kör) gyülekezeteinek regionális együttműködése keretében szervezett gyülekezeti csendes délutánok sorozatának második alkalmát a bonyhádi református templomban tartottuk meg 2011. március 13.-án, vasárnap 15 órai kezdettel. A márciusi szép tavaszi délután ellenére megtelt a bonyhádi református gyülekezet temploma. A csendes-délutánra, szép számmal érkeztek résztvevők nemcsak Bonyhádról, hanem a szomszédos Hidasról, valamint a Szekszárdról, Őcsényből, Bátaszékről, Alsónyékről és Kisdorogról is.Csendes délután Az alkalom áhítattal kezdődött, amelyet Boruss Mária, a hidasi gyülekezet lelkipásztora tartott, aki az élő gyülekezetről és él gyülekezeti tagokról beszélt. Volt énektanulás, majd pedig Marco de Leeuw van Weenen egyházmegyei missziói munkatárs előadása következett, aki a gyülekezet működésének bibliai alapjairól beszélt. Az előadás után a résztvevők a témát kiscsoportokban beszélték meg, amelyet imaközösséggel zártak. A csendes-délután programja kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult.

Tisztelettel: Mészáros Zoltán, lelkész

Szeretettel hívjuk gyülekezeteink tagjait a sorozat következő alkalmakra is!

Dátum: Helyszín: Téma:
2011. április 10. - 15:00. óra Szekszárd A presbiterek felelőssége (1Pét 5.)
2011. május 8. - 14:30. óra Bogyiszló A tagok szolgálata (1Kor 12.)
2011. június 19. - 15:00. óra Sárpilis A gyülekezet és a világ
Csendes délután

Néhány beszámoló a csendes-délután résztvevőitől:

Beszámoló: Bechtel-Fekete Csilla (Bonyhád)

Bechtel-Fekete Csillának hívnak, férjemmel és két kislányommal Bonyhádon élek. Hidasi származású vagyok, a hidasi református gyülekezetben nőttem fel. Magyar-német, illetve református vallástanár szakon folytattam tanulmányaimat.
2010 ősze óta látogatjuk családommal a bonyhádi református gyülekezetet, illetve annak alkalmait. A csendesdélutánról istentiszteleten, illetve személyesen Mészáros Zoltán bonyhádi református lelkésztől értesültünk. Több hasonló alkalmon részt vettem már, úgy gondolom, időközönként szüksége van a gyülekezetnek arra, hogy más gyülekezetből származó tagokkal is találkozzon, beszélgessen, énekeljen, imádkozzon. Ezzel is lehet nem csupán kívülről, hanem belülről is építeni a gyülekezeteket, hiszen a közös áhítat (Boruss Mária hidasi református lelkész) és előadás (Marco de Leeuw van Weenen) után kiscsoportokban folyt a templomban elhangzottakról az építő beszélgetés a különböző gyülekezetekből származó tagok között.
Csendes délután A tételmondat elhangzott már az előadásban, ebből fogalmazódott meg a fő kérdés: Mit és hogyan tudsz te személyesen a gyülekezetért tenni? Mindenki megválaszolta személyes életére nézve a kérdést, de a konklúzió az lett, hogy amennyiben megtaláltuk a helyünket a Krisztus testében, nyitott a szívünk és a fülünk arra, hogy meghalljuk a hívó szót, akkor a Mindenható mindenkinek megmutatja, felismerhetővé teszi a neki szánt utat.
Az előadás során egy gondolat különösen megragadott: ne mi akarjunk, nem nekünk kell minden munkát a gyülekezetben végezni, elég csak a felét, a többi részt bízzuk egy testvérre a gyülekezetből. Így mindenki érezheti, van helye, van feladata, van segítsége. Így lehet építeni, sokszínűbbé tenni egy gyülekezeti közösséget.
A csendesdélutáni alkalom lehetőséget adott arra, hogy megfogalmazódjanak fontos gondolatok, de arra is, hogy megismerhessünk más gyülekezetből származó tagokat és lelkészeiket is, kicserélve gondolatainkat, építve egyik a másikat - hogy eztán szolgálataink közepette egymást is hordozzuk imáinkban.

Beszámoló: Mester Lajosné (Mária), Szekszárd

Csendes délután 1. Neve, és magamról röviden:
Mester Lajosné (Mária) vagyok, ny. gimnáziumi tanár, presbiter, gyülekezeti nőszövetségi elnök. Az egyházmegyében és egyházkerületben is van több megbízatásom. Három felnőtt gyermekem, és (sajnos még csak) egy unokám van. (Sajnos a férjem, aki gyógypedagógus, presbiter, hitoktató és az alsótengelici Idősek otthonának igazgatója volt, több, mint 12 éve elhunyt.) Csendes délután

2. Melyik gyülekezetből jöttem?
A szekszárdiból.

3. Először vettem-e rész ilyen alkalmon?
Konferenciákon, csendesnapokon rendszeresen részt veszek.

4. Hogyan értesültem az alkalomról?
Egyházmegyei tanácsülésen és a lelkészünk hirdetése révén.

5. Mi volt jó nekem?
Jól megszervezett, tartalmas, családias alkalom volt. Jó volt az áhítat, az előadás és a kiscsoportos beszélgetés is. Jó közösségben együtt lenni. Külön köszönöm a szívélyes és gazdag vendéglátást.

6. Milyen volt a közösség?
Jó, hogy ebben a kiskörben is kezdik megismerni egymást az emberek és talán kezd kialakulni, hogy az ilyen és hasonló alkalmakon érdemes részt venni. Fontos, hogy ne csak mindig ugyanazok legyenek mindenütt jelen. Jó volt együtt lenni. Amúgy ezek még az első alkalmak a kiskörön belül, közösséggé még nem formálódhattunk.

7. A nap témájából mi az, ami megragadott engem?
A közösség szerepe, a gyülekezetépítés fontossága.

8. Mit tanultam ezen az alkalmon?
Az éneket és a személyes felelősség jelentőségét.

9. Miért jönnék szívesen máskor is?
Szeretek testvéri közösségben lenni és tanulni abban a reményben, hogy hasznosítani tudom a továbbiakban.

10. Miért hívnék el másokat is ezekre az alkalmakra?
Mindig azt gondolom, hogy ami nekem jó és hasznos, az másnak is. (A gyerekeim és a hívogatás eredménytelensége ezt gyakran megcáfolják.)

Beszámoló: Tóth Rózsa, Szekszárd

Tóth Rózsának hívnak. A szekszárdi református gyülekezet presbitere és a fiatal felnőttek bibliakörének vezetője vagyok.
Többször részt vettem egyházmegyei, illetve kisköri rendezvényeken, melyekről a nagytiszteletű úr a gyülekezeti alkalmakon és e-mail-ben értesített.
Csendes délután Örömmel láttam, hogy ezeken a csendes délutánokon a fiatalok is odaszánással vettek részt. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezetek építő tagjai legyenek ők is, hiszen ahhoz, hogy egy lelki ház teljesítse küldetését, minden építőelemnek a maga helyén a maga szerepét kell betöltenie. Így idősre és fiatalra, értelmiségire és kétkezi munkásra egyaránt szükség van az egyházban. A 2011. március 13-i bonyhádi találkozás során a Lélek közösséggé formálta a résztvevőket az együtt töltött néhány órára. Bár különbözőek vagyunk, épülhettünk egymás hite által, erőt, bátorítást, tanácsot adhattunk a másiknak. Mai harsány világunkban éppen a csönd az, amelyben leginkább hiányt szenvedünk és amelytől mégis a legtöbbet kaphatjuk, ha belső szobánkba vonulunk. A közös elcsendesedésen keresztül Isten szólt hozzánk. A csend mellett Urunk másik ajándéka volt összejövetelünkön az imaközösség lehetősége: érezhettük a Szentlélek közöttünk való munkálkodását. Öröm volt megélni, hogy képesek vagyunk - "jó" magyar szokásunkkal szemben - nem-panaszkodni, hanem gyülekezetünk és egyéni életünk fejlődését, pozitívumait észrevenni; a meleg napsütést értékelni; egymásra mosolyogni; új éneket tanulni.
Személy szerint engem megragadott az áhitatból egy mondat: Jézus Krisztus ma is gyűjti az élő tagokat egyházába. Ennek szinte folytatása volt az előadás, ahol azt a kérdést jártuk körbe az Efézus 4, 11-16 alapján, hogy az élő tagoknak hogyan kell működtetniük a gyülekezetet. Kiemelem, ami számomra fontos volt: Csendes délután

1. Mihez képest mondhatjuk, hogy valami jó vagy rossz? Mihez mérjük magunkat? Természetesen az Igéhez.
2. Nélkülözhetetlen, hogy mindenki "nagykorú" legyen, hiszen minden élő tagnak helye és feladata van ott, ahová Mennyei Atyánk állította.
3. "...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus". (Ef 4:15)
4. "Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben." (Ef 4:16)
5. Gondold végig (és kérd el Istentől), mi a te dolgod a gyülekezetben és mi az, amit jobban kellene tenned!

Közösségben lehettünk egymással és Istennel. Újra ráébredhettünk arra, hogy ebben a közösségben Urunk mindenkire számít: mindenkire, akit Jézus Krisztus elhívott. Mindazokra, akik Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. Isten által elkészített helye van a gyülekezetben minden kiválasztott tagnak. Ahhoz, hogy felismerjük rendelt helyünket egyházunkban, gyülekezetünkben, folyamatos lelki megújulásra van szükségünk. Isten akaratát szüntelenül kutatnunk kell. Jó alkalmat kínál erre egy csendes délután, kisköri találkozó.